Ez itt egy megjegyzés. Későbbről szúrom ide, mert elkezdtem átolvasni, mi lett eddig. Persze ezt észre se vennéd, ha nem mondom, és ez némiképp vicces. Azért is nézegetem át az irományt, mert mégsem úgy alakulnak itt a dolgok, ahogy elterveztem (látod, mire megyek ezekkel az állandó tervezgetéseimmel). Hamarabb el kell mennem erről a helyről, mint gondoltam, s próbálom érthetővé gyúrni ezt a szóömlenyt számodra. Most még olvasgass nyugodtan, mert csak egy pár oldal múlva kell majd elmennem, addigis megkísérlem letisztázni helyenként zavaros fejtegetéseimet. A csuda gondolta, hogy ilyen nehéz ezt leírni…
Ja, igen a megjegyzés!
Az a legidegesítőbb, ha nem te vagy a hibás. (lásd Yoda véleményét a témában egy pár sorral fentebb!)
Qui Gonnak volt erre egy kézenfekvő megoldása, és még Yoda is azt mondta, hogy működik a dolog: Qui Gon megbocsájtott. Megbocsájtott, ha a kedvenc könyvét valaki beleejtette a fürdőkádba, megbocsájtott, ha ráöntöttek egy tál főzeléket, megbocsájtott, ha valaki megsértette vagy hazudott neki.
Azt mondta, ő ezzel nyugalmat hoz saját magának. A lelkiismeretével meg számoljon el a másik. Ha úgy tetszik, aki a hibás.
Vannak persze megbocsáthatatlan dolgok, és akkor jön kérem a küzdés maga.
Én nem tudtam megbocsájtani annak a tüskés-fejű szithnek, hogy így elbánt a mesteremmel, és első felindulásomban kettécsaptam, mihelyt egy kis időm volt rá. Talán akkor volt hozzám a legközelebb a Sötét Oldal. Fekete volt, süket és vak.
Ne menj arra, ha csak egy módod van rá, kérlek!
