Van egypár dolog, amit nem érdemes csupán kipróbálni, de lehetőség szerint folyamatosan alkalmazni kell. Például a jedinek megértőnek kell lenni. Na ez se megy mindig könnyedén. Megkockáztatom, még a terhes-vívásnál is rázósabb.
Yoda erre mindig aszonta, hogy ha nem tudjuk kezdetben folyamatosan gyakorolni, legalább törekedjünk rá. Könnyű neki. Volt rá egy jópár éve. Én esküszöm, megpróbáltam, és a legtöbbször egészen jól is ment ez a megértős hozáállás, de hazudnék, ha azt mondanám, a hülyékkel mindig jól boldogultam. De legalább törekedtem, az Erő meg velem volt. Néhanap még a bosszankodást is sikerült kikerülni vele, amit a hülyék szinte önerőből gerjesztenek maguk körül.
Én elhiszem, hogy jót akartak, elhiszem, hogy azt hitték, így majd jobb lesz, meg minden, de sosem veszítettem szem elől, hogy a hülyeség a Sötét Oldal egy különösen gonosz tréfája, s mint ilyen, nem túl vicces. Az olyan ártalmatlan hülyékkel kapcsolatban, mint Tripió, pedig tényleg csak a megértés lehet célravezető. Végülis, Anakin eszkábálta össze valahogy, azt ne felejtsük el! Olyan is lett.
- Jóvan, Tripió, persze. – Ilyeneket kellett mondani neki, és akkor mintha megnyugodott volna. Az ártalmatlan hülyék gyakorta személyes Gócpontok is egyben, akikkel mindenféle dolog megtörténik. Persze az Erő a ludas ebben is, de hát miben nem? Szóval ezek a személyes Gócpontokon mintha különleges kapaszkodók lennének, amibe az Erő aztán belegabalyodik, s úgy megpörgeti, hogy csak győzzed elkerülni. Ártalmatlan hülyénk mindent elhisz, képtelen tanulni a hibáiból, mindent kipróbál, s ha nagy akaraterővel is bír, akkor sajnos kisebb-nagyobb mértékben közveszélyessé is válik.
Remélem feltételezed, hogy a jedik között is akad számos ilyen Gócpont-figura, mert akkor megdícsérhetnélek: lám, de jól is látod, hogy nem kell ehhez feltétlenül hülyének lenni. A különbség annyi, hogy míg ezekbe az Erő csak simán belekapaszkodik, és mozgatja őket, addig a jedik figyelik az Erő áramait, s döntéseikkel maguk is képesek mozgatni azokat.
Tripió nem.
Yoda meg én igen. Na itten van a különbség kérem szépen.
Ezen kívül akadnak még olyanok is, akik se nem hülyék, se nem jedi lovagok, és mégis többek számára Gócpontok lesznek. Általában vicces figurák, a társasági élet központjai, pusztán azért, mert annyi minden kavarog folyamatosan körülöttük, hogy előbb-utóbb mindenkit érintenek.
Volt két ilyen alak a felhővárosi Sport-büfében (szerintem ez a legelterjedtebb kocsmanév a galaxisban), egy hatvan centis szalacsián, akit a vízből vontak ki, és politoxikomája, egy nála is kisebb wampa. Ők ketten kérlek a lehetetlennel voltak határosak, és szerintem minden meg is történt velük, anélkül, hogy hülyék lettek volna. Minden ártó szándék nélkül ténykedtek, s úgy hiszem, az Erő ezért volt velük. Mással aligha lehet magyarázni, hogy bárhonnan leestek, azt túlélték, akármi gázolta el őket, megúszták néhány horzsolással, bármennyi mérgező anyagot juttattak is a szervezetükbe, azt kiheverték, és felgyógyultak.
Qui Gon is ismerte őket persze. Ő mondta róluk elismerően, hogy „Egyszerűen nem hiszik el, hogy bármi bajuk eshet. Nem fér bele ilyesmi a világképükbe, és az Erő értékeli az efféle elszánást.” Ez a titokzatos regeneráció később azért gondokat is okozott nekik, mert valamilyen szervrablók szálltak rájuk, de talán mondanom sem kell, hogy túlélték.
Ugorgyunk!
