Nézegetem itt ezt a katyvaszt, írom is, hogy mondjak valamit a Gócpontokról. Ám legyen:
A Gócpontok meglehetősen fura helyek. Onnan lehet őket elsőre megismerni, hogy rettentő sok minden folyik egyszerre. Folyamatosan. Ezek egy része hála az Erőnek csak kisebb hülyeség. Persze sok remek dolog is folyik körülbelül ugyanakkor, hiszen mint tudjuk (sokszor mondom, hátha megragad benned), a Kör forog, az Erő erős.
A Gócpontok furcsa központjai az Erőnek, mások talán a Sors nevet adnák ennek a dolognak, ami itt sűrűsödik, de hidd el nekem, rossz pikszisben kotorásznak.
Amíg egy ilyen helyen vagy, fel sem tűnik az egész, csak akkor, ha már meglehetős távolságból szemléled. Azután belehallgatsz a hírekbe, és tessék: „Kardozás a kocsmában, az öreg jedi menekül!”
Azt meg nem is sejtik, hogy ott megy körülöttük a történelem.
Vannak olyan Gócpontok, amiről az ember tudja, hogy fontosak, mások fel sem tűnnek. Hiába, az Erőt nem könnyű csak úgy nyakoncsípni. Megint más Gócpontok pedig személyre szabottak, s csakis egyvalaki számára jelentősek. Ezek maguktól is kialakulnak körülötted, ha elég sok időt töltesz egy helyen.
Nekem ilyen Mos Eisley. És vidéke.
A múltkor kezembe akadt egy régi kép. Hárman vagyunk rajta Artas, Wyxxqwerty (hát igen, elég sokat frocliztuk a nevével – és kénytelenek voltunk Patiszonnak hívni, leginkább az orra miatt), no és persze jómagam. Egy félreértésből kifolyólag egyszer a Tatuinon maradtunk, és Mos Eisleyban (na erről beszéltem a Gócpontoknál) ütöttük agyon az időt a következő csatlakozásig. Artasnak akkor már leöntötték az ingét egy sprüöl-sörrel. Egyszóval jó kedvünk volt és ha jól emlékszem, a java akkor még hátra volt.
Két buckalakó nagy dérrel-dúrral banta-tulkozik a sivatagban.
Szembe banta-tulkozik velük egy harmadik.
- Mi van srácok? – kérdezi. – Hova ez a nagy rohanás?
- Vérrel fogadtuk, hogy felpofozzuk az összes környező parasztot, a párologtatókat, a biorobotokat és azt a kis kopasz javát!!! – ordítja az egyik.
- És?
- A java még hátra van!!!
Bocsánat ezért a rossz viccért, de ez is a képhez tartozik, akkoriban ez volt a kedvenc tréfánk, egyben afféle szólás. Ebből is láthatod, hogy az ifjú padavanok gyakran csinálnak idősebb fejjel nézve komikusnak tűnő dolgokat.
Visszatérve a képre, mert voltaképp mégis csak arról lenne szó, ez a kép jónéhány évvel ezelőtt előkerült már egyszer, és akkor még azon merengtem, vajon melyikünk fog elmenni leghamarabb közülünk – mert, hogy sosem változnak a dolgok, azt akkoriban már rég nem hittem. (Persze Artas volt az, és ha belegondolok nem is lehetett volna másképp.)
Most viszont már csak azon gondolkodtam, hogy mennyire elmúlt minden.
Hát igen, a java akkor még valóban hátra volt.
Artas nője meg az az orbitális szemétlerakó. És akkor Darth Vaderről még nem is beszéltem.
Ugorgyunk!
