Obi van Kenobi - Paraineisis

Obi van Kenobi megmodnja a frankót. Jedilét, küzdelem, csajok, miazmás.

Friss topikok

  • gagaringyuri: Vagy télleg vízilabdázó? (2011.09.05. 16:17) 27

Linkblog

Hát ezt találtam

2011.10.27. 15:55 gagaringyuri

Ezeket a szövegeket teljességgel véletlenül leltem a monitoromon. Ha igaz, amit állít, alighanem bizonyos Erőnek köszönhető a megjelenésük, de én egyelőre... khm kétkedem. Próbáltam lementeni őket, de még csak kijelölnöm sem sikerült a szöveget.

Úgyhogy az alábbiak különféle trükkös screen-shotoknak köszönhetik a létüket, onnan próbáltam olvasható elektronyos formába rendezgetni.

Időről-időre, ám nem szabályos rendben érkeznek, s miután jött velük egy fura érzés is, hogy meg kellene mentenem őket, így ezt a formáját választottam a közzétételükre. Amióta az elsők fölbukkantak, éjt nappallá téve figyelek, el ne mulasszam a következőt. Csak az Erő legyen velem...

1

2011.10.26. 16:04 gagaringyuri

Obi van Kenobi tábornok

Paraineisis

 

Tudom persze, hogy illene ide írnom neked valami bevezetőfélét, de minek?

Most, hogy végre megtaláltalak a rám szabott idő szerint, azt hiszem ezen már túl vagyunk, vagy pedig mellényúltam. Ebben az esetben is olvasd el azért legalább a kedvemért, hogy biztosan tudjam, hogy nem pötyögök hiába ezen a kommunikátoron (voltak itt ilyen memo-kristályok is, de mindig is gyűlöltem ezeket a modern kütyüket, az ember azt se tudja, hol kell megnyomni és melyik vége világít – ez például a lézerkard esetében rém fontos).

Azt, hogy „tábornok” a szerzőnél, nem én írtam oda (mindig is feszélyezett ez a fajta militarista stílus), hanem a szerkesztő, mert így többen ismernek szerte a Galaxisban, és nagyobb hasznot remél.

(A fenti mondatból kiderül, hogy jó sok mindent tudok – és mint a memokristályok kapcsán erre fény derült, egy pár dolgot még mindig nem. Ebből te is láthatod, hogy a hely, ahol momentán üldögélek elég speciálisnak mondható – a te szemszögedből mindenképpen.)

Szóval ami téged illet, az nagyjából innen kezdődik, vedd úgy, hogy ez volt a bevezető.

 

2

2011.10.25. 13:45 gagaringyuri

Gondolom meglep ez a kevéssé feszélyezett stílus, és hogy régebben kissé ködösebben beszéltem, de hát végtére is csak rá kellett vegyelek, hogy használd az eszed, nem lehetett mindent a szádba rágnom. Az Erő (egy raccsoló mesterem szerint „Eő”) különben sem így működik.

Ha jól tippelek, szokás szerint komolyan megy a bál odalent, s esetleg nem árt, ha van nálad egy használati utasítás, ha valamit mégis rosszul magyaráztam volna.

Talán annakidején nem beszéltem eleget róla, de mindent összevéve Te vagy az egyetlen olyan tanítványom, akit magam választottam (nyilván az Erő persze ebben is közrejátszott, de hát mibe nem, úgyhogy ebbe, ilyen szempontból talán most ne menjünk bele), szóval Téged tényleg én választottalak magamnak, hogy végre helyrebillenjen a mérleg, amit Luke-kal csak alig bírtam ellensúlyozni.

Anakint Qui Gontól örököltem eltartásiba (és később sokat gondolkodtam végül is mi vehette rá, hogy ennyi energiát áldozzon a fiúra…) és azt hiszem, ha megkérdez előtte a dologról, nem javasoltam volna neki a kölököt.

Anakin végül is kudarc volt, komoly és megrázó. De hát nem tudtam igazán szeretni, és ha valaki most megkérne véletlenül, hogy magyarázzam el neki mi a stressz, hát tudom, hol fognék hozzá. Errefelé sokan bíztatnak azzal, hogy nélkülünk sokkal rosszabb lett volna, de ez marhaság. Elvitte a Sötét Oldal és kész, teljesen mindegy, hogy hány éves korában. Soha nem volt az a karakter, aki leragadt volna azoknál a lepattant csotrogányoknál a sivatagban. (Erről jut eszembe, hogy el ne felejtsek írni a Gócpontokról – ha jól emlékszem annál a résznél elég értetlen arcot vágtál – de hát én sem voltam valami nagy formában és belátom, néha tényleg gyanús érzés lehet egy átlátszó öregemberrel beszélgetni, aki furcsákat állít.)

Luke-ot a húga küldte a nyakamra és ő is nehéz eset volt, de egy kicsit azért másként. Végülis a legfontosabb pillanatban csak eltalálta a lyukasabb felén azt a vackot, és akkor be kell valljam megkönnyebbültem, hogy mégiscsak jó irányba mentem.

A Kör forog, az Erő erős.

De azért néha voltak kételyeim.

Apa és Fiú, Mester és Padavan, a szokásos történet, de csak helyrebillentek valahogy a dolgok. De hogy mindig a kellős közepében kelljen állnom?

Na mindegy, szóval akadt elég bajom a Skywalkerekkel…

Ezek után azért mindig is volt egy kis hiányérzetem, és azt hiszem ezért találkoztam végül is veled. Azt állítottam neked, hogy az Erő az oka, és valószínűleg nem járhattam olyan messze a valóságtól.

Na, nem szaporítom tovább a szót, úgy tűnik, nekem most tovább kell állnom erről a helyről, ahol vagyok (az egyszerűség kedvéért ne boncolgassuk ennél jobban a kérdést, maradjunk ezentúl annyiban, hogy ez a hely), és most még… hogy is mondjam ezt neked… mondjuk úgy, hogy kaptam egy kis gépidőt.

Ezért aztán leírnék neked egykét dolgot, ami hirtelen eszembe jut, hátha annakidején nem beszéltem róla.

Csapjunk a közepibe!

 

3

2011.10.24. 22:12 gagaringyuri

Itt vannak rögtön a kutyák.

Azt hiszem ezekről így konkrétan nem volt szó.

Persze tudom, hogy ez így nem elég, mert kismillió ilyen vakarcs mászkál messze-messze a távoli Galaxisokban no és közel-közel, de hát azért csak tudjuk miről van szó: az ember legjobb barátja és az egyik fele harap.

Padavan koromban sokat tűnődtem rajta, mire is gondolhatnak, már ha gondolnak bármire is egyáltalán. Érted. Konkrétan benne lenni a kutyában, mint kutya. A bőr jogos tulajdonosa. Farkcsóva, piti, ésatöbbi. Érzelmek és kémiai anyagok meg ösztönök. Csak.

Egy idő után meg kellett kérdeznem magam, honnan veszem a bátorságot, hogy megpróbáljam kideríteni mire gondolnak?

Vagy egyáltalán csak beleélni magam az érzelmeibe?

Igaz, hogy láttam őket jónehányszor acsarogni, játszani, iszkolni vagy talpat nyalni, és a viselkedésükből éppen megtippelhettem a következő lépésüket, de ez egyrészt édeskevés, másrészt – és talán ez a legfontosabb –, mégiscsak az én saját elvárásaim vagy elképzeléseim arról, hogy szerintem miként illenék viselkedniük vagy éppen mire gondolnak.

És akkor az emberekről és egyéb ál-intelligens fajokról még szó sem volt. Könnyen elképzelhető milyen hibás (és értelmetlen) okoskodásokra vezethet az efféle mutatvány.

Egy idő után fölöslegesnek is ítéltem az ilyen próbálkozásokat. A legutolsó ehhez hasonló történet még boldogult padavan koromban esett meg velem, és az a nő közel állt utána ahhoz, hogy felpofozzon. De hát az Erő velem volt.

- Kisasszony, maga nem engem akar arculütni…

Ám a kutyák (és persze a hasonló népségek szerte a Galaxisban) mindettől eltekintve mégiscsak lenyűgöző teremtmények. Oly módon van birtokukban (vagy egyszerűbben bennük) az Erő, ami egyfajta tisztánlátást tesz számukra lehetővé. Egy jó érzésű kutya alighanem megmorogja annakidején Palpatine-t, affelől ne legyenek kétségeid.

Kevesen lennének erre képesek a magukat gondolkodónak nevező fajzatok közül.

Mint a példa is mutatja.

(Juteszem, a Császárról is feltétlenül írnom kell majd, remélem nem hullik ki a fejemből.)

Na de a kutyákhoz visszatérve, nem javaslom, hogy mások gondolatainak kitalálásával pazarold az idődet. Általában éppen elég a saját fejed.

A kutyákról így hirtelen momentán a macskák jutnak eszembe (vagy quessiák vagy esstelingurok, stb. bánom én, ahogy akarod). A kutyákkal szemben ők a nők legjobb barátai és mind a két végük karmol.

Viszont tudnak dorombolni, amit a kutyák egyáltalán nem mondhatnak el magukról. A macskák nem tudnak nagyon szomorú szemekkel várni egy megcsócsált pörcre, viszont kikövetelik maguknak a jussukat. Addig nem nyugszanak.

Fontos még róluk tudni, hogy az ember legjobb barátjával ellentétben a nők legjobb barátai nem hierarchiában élnek, viszont kényelmesek és nem tartanak ki hülyemód jóban-rosszban a gazdi mellett. Csak, ha úgy biztonságosabb, mint az egyéb megoldások. Lásd még: kóbormacskák.

4

2011.10.23. 16:28 gagaringyuri

De most már távolabb eveztünk talán a kelleténél, itt az ideje, hogy a gyakorlattal is foglalkozzunk, úgyhogy néhány személyes jótanács következzék:

Hogyan keljünk át az úton?

Legyünk bármilyen messze-messze Galaxisban lévő, viszonylag egynemű faji összetétellel rendelkező központi bolygón is, előbb-utóbb szembesülnünk kell azzal a problémával, hogy át kell mennünk a túloldalra. Most nem a Sötét Oldalra meg ilyenekre kell gondolni, mondjuk csak Árnyékos Oldalra, mert közben nagyon süt egy valamilyen színű nap.

Szóval, ilyen esetekben igyekezzünk a helyi úriemberek számára vonzónak tűnő úriasszony mögé besorolni (tűnjék mégha jókora, tollas bádoglavórnak is első pillantásra – én láttam egyszer egy ilyet, hát nem kívánom senkinek az érzést).

Innentől egyenesben vagyunk, a helyi úriemberek végigbámulják a helyileg csinos úriasszonyt, mi pedig vigyorogva köszönünk a sofőrnek, mert az Élet szép.

Ja, ha még nem mondtam volna, az Élet alapvetően Szép.

Tehát átmegyünk a túloldalra a horror-lavórral és nem győzünk ámulni az Erőn, hogy ez mindig, mindenütt bejön.

Na jó, a robotsofőrök már más krémes, de különben működik.

Malfirs? Malfirtas vagy marstisr vagy minek hívják azt a fajt. Nagyon hülyén néznek ki. Tényleg nagyon rémes. Na mindegy, arról se felejtsek el írni valamikor, hogy Mindenki hogy néz ki!

Node vissza, a praktikákhoz!

Hogyan szerezzünk dugóhúzót egy szórakozóhelyen, saját palackozott italunk felnyitása végett?

Fenti indokok alapján, fenti válasz: adott bolygón a csinos helyi úriasszonyok segedelmével.

Ez persze még boldogult padavan-koromban esett meg velem, nehogy félreérts valamit. És persze nem jelenti azt, hogy ez egy padavan számára a kötelező magatartás, de hát, ami történt, megtörtént.

Különben is, az én időmben még volt annyi padavan, hogy maradjon elég jedi, mire kihull a férgese. Én nem hullottam ki, és áldom érte az Erőt, hogy Qui Gont adta őrangyalnak mellém.

Ha hinnék ebben a szóban, azt mondanám: szerencsém volt. Artas viccesen úgy mondta, büdös nagy mázli. De mindig is úgy gondoltam, hogy Qui Gon Jinn az Ítélet része.

Szóval mindig van egy két tanítvány, aki nem pont azt csinálja, mint amit a mestere mond neki. De valahogy megússza, és még marad elég ereje rá, hogy talán tisztességes jedi legyen belőle.

Úgyhogy bizakodhatsz.

Persze célszerű legelőször is azt tisztázni, hogy senki nem tévedhetetlen, a pótolhatatlan kifejezést pedig szintén lehetségtelen (jó kis szó mi?) akárki mellé jó szívvel is odatenni.

Bizony, néha még a mesterek is mellényúlnak, tudniillik tudnak hibázni. Egy jobb jedivel ilyen csak egyszer fordul elő, utána többnyire meghal. A jó jedinek pedig – ahogy a mondás is tartja – csak egy sérülése van. Se több, se kevesebb (nekem speciel Anakin).

Ezt is kéretik felvésni valahova a miheztartás végett.

 

5

2011.10.22. 23:28 gagaringyuri

Gyakran jöttek hozzám azzal, hogy mennyire sajnálják, hogy Qui Gont megölték. Ilyenkor mindig kénytelen voltam megjegyezni, hogy sajnos nem így történt az eset, ott voltam és nem nagyon tudtam másfelé figyelni, szóval nem volt ott szó ölésről. (Már csak azért sem, mert ezzel a szóval mindég olyan fekete és aggasztó képzetek társulnak. Legalábbis nekem.)

Egyébként akkor sem lennék nyugodtabb, ha megölték volna, ugyanis néhanap hiányzik, és ilyenkor már mindegy honnan nézzük a kabátot.

Az igazság az, hogy mester Qui Gont viszonylag tiszteséges párviadalban legyőzték. Azt ő is tudta, hogy nem egy szűzlánnyal fog összecsapni és minekutána a Tatuinon egyszer már összemérték a Fényüket (ahogy nálunk jediknél mondják viccesen), többször beszélt nekem a fickóról. És mindig valamifajta elismeréssel. Kíváncsi vagyok megérzett-e vele kapcsolatban valamit a végéről. Talán csak elhitte, hogy őt is legyőzheti valaki.

És komolyan mondom, mihelyt elhiszel egy ilyen lehetőséget, már sokkal nagyobb az esélye, hogy be is következik. Ha elhiszed a jóslatokat, megcsinálják magukat. Ha elhiszed, hogy kieshetsz a ringlispílből, hát ne csodálkozz, ha beesel a céllövöldébe. Vagy, ha végleg tisztázod magadban, hogy egyszer tényleg ki kell lépni ebből a Körből. Hogy Vége. Fel is út le is út. Az Erő jól megérzi ezeket a lehetőségeket és azután annak rendje és módja szerint végre is hajtja az ötletet.

A kérdés csupán az, hogy mit hiszünk el.

Végső soron bármit. Viccen kívül. A Galaxis népei a legváltozatosabb képtelenségeket bírják elhinni, vagy maguknak bemagyarázni. Ráadásképp hajlamosak egy kicsit túlcifrázni és variálgatni is. A körmönfontabb tévképzetekből meg csak a baj van. Ámokfutás, kardozás, tudod.

Ha pedig valamit sokan elhisznek, akkor azt az Erőnek köszönhetően általában meg is valósítják maguknak. Legalábbis számukra létező formát ölt. Ilyen ez az Erő, most szólj hozzá…

A Kör pedig forog. Nem azért, hogy unalmat gyártson, valószínűleg nincs jobb dolga. Sőt, ha az Erőből indulunk ki, valószínűleg ez az egyetlen dolga.

Így azután minden meg is ismétlődik, mégpedig gyakrabban, mint a galaktikus családregényekben. Juteszembe: a „Cetkapitány újra visszatér”-t láttad már? Kizárt, hogy nem, mindig újra leadják.

Erről beszélek. Ha pedig nem tanultál belőle, és megint végignézed, mert már elfelejtetted, hogy láttad, hát magadra vess.

Vannak persze mindenféle módszerek, hogy miként lássunk tisztán, és persze test-, meg elmekarbantartás, meg ilyenek, azt most nem mondom el. Ott van a kredencem mellett a kis fiókos hokedli, na abban van egy rongyosra olvasott kézikönyv a kérdésről. Yoda írta, nagy baj nem lehet vele. Ha érdekel… Egyébként csak javasolni tudom.

Ha valaki szilárdan hisz, tisztalelkű jedi meg minden, jó mesterekkel, ésatöbbi, akkor nem nagyon megy mellé a világnak. Jó dolgokban és jól hisz.

Az viszont kétség kívül komoly gond, ha többet, mást hisz, mint amit a józan jediész diktálna.

Én egyszer – pusztán a példa kedvéért – elhittem, hogy biztosan tartom azt a kormányt. Hogy van eszem. Meg mindent tudok, ésatöbbi. A szokásos.

Nos, nem.

Coruscanton vagy hol röpködtünk Artassal. Hát nem megtoltam azt a nénikét a sárga libegőjével!

Hiába mondtam, hogy kijött elém abból a hülye kanyarból, gondolhatod.

Pontosan erről van szó. Kijött elém, én meg püff – jól végighúztam az oldalát. Volt valami ölebfélesége is. Az meg jól odaütötte a kicsi fejét.

Artasnak utána mondtam, hogy nem is értem, hogy kaphatnak az ilyenek engedélyt, meg hogy lehet egy ilyen ócskavassal kimerészkedni a forgalomba, ráadásul az ő korában. Amint látod ölég rendesen ideges voltam. De ez, mint már említettem, még boldogult padavan koromban esett meg velem. Képzelheted, hogy egy jedi nem idegeskedik. Jól nézne ki a Köztársaság!

Annak is akkor lett vége, amikor a jedik elkezdtek idegeskedni. Belegondoltak, hogy ez valóban megeshet. Az Erő pedig megérezte…

Na mindegy, szóval én ott idegeskedtem, Artas meg csak somolygott a bajusza alatt, és én még jobban behergeltem ettől magam.

Azt mondja akkor Artas: Idefigylelj, végül is te vagánykodtál kettőhúsznál…

Azannya.

És már ott is tartunk, hogy ki a hibás. A legtöbbször az erre a válasz, hogy természetesen más a hibás.

Negatív.

Feltűnt már hogy senki nem hibás? Hogy mindenki azonnal tud valami okot, amivel rögtön másra kenhet bármit, ha megvan a baj?

Késtél. Nem én voltam, a sofőr a hibás. Miért nem indultál korábban? Azt hittem, odaérek.

Ja kérem, az más…

Miért vagánykodtam kettőhúsznál? Azt gondoltam, nem lesz baj.

Hát lett. És nem a pudlikutya miatt.

Ha jól végignézed a dolgaidat, elég sok mindent találhatsz az idegeskedéseid megett, amiért csak és kizárólag magadat okolhatod. Nem a tűzoltót és nem a buckalakót.

Jobb esetben az ember rögtön látja, hogy mit tolt el és rögvest megvan a hibás.

Máris kevesebb az idegeskedés. Yoda mester mondta is mindig (és Artas elég tűrhetően tudta utánozni): az idegeskedés az élet megrontója. Elvonja a figyelmedet, szétszór és jól levágják a fejed.

Van benne valami.

 

6

2011.10.21. 17:38 gagaringyuri

Ez itt egy megjegyzés. Későbbről szúrom ide, mert elkezdtem átolvasni, mi lett eddig. Persze ezt észre se vennéd, ha nem mondom, és ez némiképp vicces. Azért is nézegetem át az irományt, mert mégsem úgy alakulnak itt a dolgok, ahogy elterveztem (látod, mire megyek ezekkel az állandó tervezgetéseimmel). Hamarabb el kell mennem erről a helyről, mint gondoltam, s próbálom érthetővé gyúrni ezt a szóömlenyt számodra. Most még olvasgass nyugodtan, mert csak egy pár oldal múlva kell majd elmennem, addigis megkísérlem letisztázni helyenként zavaros fejtegetéseimet. A csuda gondolta, hogy ilyen nehéz ezt leírni…

Ja, igen a megjegyzés!

Az a legidegesítőbb, ha nem te vagy a hibás. (lásd Yoda véleményét a témában egy pár sorral fentebb!)

Qui Gonnak volt erre egy kézenfekvő megoldása, és még Yoda is azt mondta, hogy működik a dolog: Qui Gon megbocsájtott. Megbocsájtott, ha a kedvenc könyvét valaki beleejtette a fürdőkádba, megbocsájtott, ha ráöntöttek egy tál főzeléket, megbocsájtott, ha valaki megsértette vagy hazudott neki.

Azt mondta, ő ezzel nyugalmat hoz saját magának. A lelkiismeretével meg számoljon el a másik. Ha úgy tetszik, aki a hibás.

Vannak persze megbocsáthatatlan dolgok, és akkor jön kérem a küzdés maga.

Én nem tudtam megbocsájtani annak a tüskés-fejű szithnek, hogy így elbánt a mesteremmel, és első felindulásomban kettécsaptam, mihelyt egy kis időm volt rá. Talán akkor volt hozzám a legközelebb a Sötét Oldal. Fekete volt, süket és vak.

Ne menj arra, ha csak egy módod van rá, kérlek!

 

7

2011.10.20. 15:23 gagaringyuri

Bakugorjunk csak vissza az előzőekhez! (mindig ezt az átkozott 4-est nyomom meg a ! helyett. Az Erő legyen velem4. Tessák!)

Egy jedi elég sokat idegeskedhetne (de nem teszi, tudod…) a hülyék miatt. Sőt bátran kijelenthetem, hogy a Galaxis minden tagjának a hülyék okozzák a legtöbb bajt. Szinte kivétel nélkül az összes komolyabb idegeskedést.

Ha már itt tartunk, jöjjön néhány újabb Obi van-féle praktikus tanács és észrevétel:

(Remélem emlékszel még arra a részre, ahol írom, hogy senki nem tévedhetetlen. Ennek fényében az alábbiak kicsit veszítenek majd a hitelükből, de hát mit tehetnék én kérem, csak egy egyszerű öregember vagyok innen a sarokról…)

Ki a hülye? Avagy hogyan ismerjük fel a hülyéket?

A hülyéket elég könnyű felismerni, jobb esetben pár mondatból megvan a dolog. A hülyeséghez nem elég, ha valaki furcsákat mond, az a nagyobb baj, ha tesz is. Az Erőnek hála, ebből van kevesebb. Ez utóbbi az idegesítőbb típus, (az ún. nagyon hülye) mert ráadásképp vagy önbizalma van még, vagy akaratereje. Rosszabb esetben a kettő együtt.

A hülyék ráadásul sok esetben hangosak. Azért kiabálnak, mert azt hiszik, igazuk van. Ez aztán nagy önbizalommal tölti el őket.

Szoktam mindig mondani neked… vagy még tán nem mondtam?

Na, mindegy, mondom neked, hogy legyen mindig elegendő önbizalmad, ha már belevágsz valamibe. Ha nem vagy akarnok vagy hülye, akár még jól is elsülhet a dolog.

De vissza a hülyékhez!

Márpedig az Erő akaratából hülyék szükségszerűen vannak. Talán az biztathat, hogy az Erőnek hála legalább annyi normális teremtmény is él a Galaxisban. A gond csak az, ha éppen nagyon távol.

Most jut eszembe az egyik jedi titok4 Elárulom!

Sajnos csak a jedik ítélhetik meg, hogy ki a hülye és nem a padavanok.

Bocs.

Biztasson a tudat, hogy jó úton vagy, elvégre az a hír járja itt a hátam megett, hogy jó mester voltam (bár nekem azért vannak kételyeim), és a jó mesterek fél győzelem.

Mi legyen, ha mégis hülyékkel találkozik az ember?

Történjék is bármi, ne húzd fel magad! Ő nem lesz kevésbé hülye, te meg csak beengeded magadba a Sötét Oldalt. S akkor már kérném tisztelettel, bármi megtörténhet. Sajnos. Ahogy itt mindig mondogatják a többiek: lemész a szintjükre, aztán hazai pályán tönkrevernek.

Egyszer, még padavan koromban fölmérgesítettem magam egy hülyén.

Mondja nekem:

- Fiatalember!

Mire én:

- Igen?

- Rossz helyen guggol.

Ebben éppen lehetett valami, mert Patiszon akkor pont rosszul lett – valami extrémhülye allergiája volt padavan korában – én pedig a fejét próbáltam tartani. Illetve azt, amit a fejének gondoltunk még akkoriban. Valami nagyobb élelmiszer boltban volt ez.

- Ha nem látná, uram, a barátom rosszul van.

- Ha nem látná, nem érem el magától a sprüöl-konzervet.

Volt egy-két mondat életem során, amikor úgy éreztem, rosszul hallok, hát ez benne van az első ötben.

Erre folytatja:

- No, lépjen arrébb gyorsan, mert sietek!

Nem vagyuk túl büszke rá, de a történethez tartozik, hogy utána azt mondtam neki:

- Uram! Ön most szarral akarja összekenni a fejét a női mosdóban!

Gondolhatod.

Qui Gon nem örült a hírnek. Én meg egy évig vizet hordtam a Tatuinon.

Ennyit az idegeskedésről. Hirtelen Harag & bandája.

De vissza a hülyékhez! Ha felbukkan a láthatáron, te dönthetsz, hogy vállalod-e. Mondhatod magadnak, hogy te vagy az okosabb, de annak következményei lesznek. Ha pedig már valami okból úgy döntöttél, hogy okosabbnak hiszed magad a másiknál, akkor neked legyen eszed a közös dolgaitokban, és tegyél róla, hogy elkerüljétek a balhét. Ne állj le vitatkozni hülyékkel, ne bosszantsd fel magad rajtuk, és ne hidd, hogy bárkinél is okosabb vagy!

Sajnos az is lehet, hogy hülye vagy.

Mondjuk, innen nem úgy tűnik, azért is írom neked ezeket a dolgokat, de be kell valljam, hogy engedtem az Erő csábításának, és ezúttal középről próbáltam választani, nem a Sötét vagy a Világos Oldalról. Valahonnan a közepiből.

No, de boncolgassuk csak tovább az előbbieket!

Hülyeség az, amit a hülyék csinálnak. Vagy az, amihez ugyan semmi közük, de akár ők is csinálhatták volna. Ezek az esetek azért érdemelnek több figyelmet, mert elvileg meg lehetett volna valamimód előzni őket.

Az Erő ily módon tanít. Engedi, hogy megcsináld a hülyeségedet. Ha még egyszer beleszaladsz, legalább tudod, mire számíthatsz ha megint arra mész, mint a legutóbb. Tudod, amikor elbotlottál. Az Erőnek hála, egy jedi azért tízből tízszer legalábbis tudja, melyik döntéséből lesz hülyeség.

Merthogy sajna akadnak rossz döntések. De én azt mondom neked, inkább dönts rosszul, mint sehogy. Legfeljebb okulsz belőle, ha túléled. Még mindig jobb, mint bambulni.

Az is igaz, hogy egy alkalommal Artas döntött rosszul. Azután elsodorták az események.

A szokásos történet: két férfi és egy nő – a leghagyományosabb sablonok szerint, és hát lássuk be, nincs túl sok variáció. Ha lesz időm, talán elmesélem.

8

2011.10.19. 00:15 gagaringyuri

Addigis olvastam az előbb, hogy miről okoskodjak még, ha majd egyszer végignézem, mit írtam eddig, szóval: Mindenki hogy néz ki?

Hát, úgy, ahogy. Nincs mit tenni, olyan amilyen. Receptor-állítással lehet ugyan kísérletezni, de minek is. Tudom például, hogy a gulfurbiak röhögni kezdenek, ha meglátnak egy embert. Nagyon nehéz ezért tárgyalni velük, stratégiai tervet egyeztetni pedig képtelenség. Tudnék mesélni.

Ráadásul még büdösek is. Ilyenkor csak az vigasztalt, hogy ők meg miránk panaszkodtak hasonló okból. Sokkkkkal nagyobb orruk van. Vödör-típusú, ha a határozóban rájukkeresel.

 

9

2011.10.18. 15:38 gagaringyuri

A továbbiakban pedig egy érdekes problémáról, mert olyanok is eszembe jutnak ám, most ebben a nagy nekibuzdulásban.

A múltkor megyek valahová a Tatuinon – nos, a jómultkor – és látom ám, hogy ott áll egy bázinagy párologtató a pusztában. Mondom is magamban: ugyan kié lehet ez a bázi nagy párologtató itt a pusztában? Komolyan, még gondolkodtam is. Megyek közelebb, hát csak egy szikla. Nem is olyan nagy. Mondom ejnye. Pedig már hallottam is, hogy zizeg. Akkor biztos csak a szél - mondom. Közelebb megyek, hát mégiscsak egy párologtató. Csak egy másik típus, mint amire gondoltam. És zizeg.

Hát ennyit arról, mennyire megbízhatók az érzékszerveink, és mire megy egy halom fals információval még a jedi feje is. A műszeres méréseket vastagon ideértve.

Ha viszont az Erőt használjuk – amire csak biztatni tudlak – közelebb kerülünk a valósághoz. Úgy értem, az igazihoz. Az ojjektívhoz. Ehhez persze előbb rendet kell rakni a fejünkben, és sajnos egy magadfajta padavannak ez a legnehezebb rész a dologban, effelől biztosíthatlak.

Yodának erre is van egy publikációja, „Hogyan rakjunk rendet a fejünkben?” címmel jelent meg papírra nyomva a Dagobán. Nem akartam neki soha mondani, de nem hiszem, hogy sokan olvasták. Úgy vettem észre, nem zavarja különösebben a dolog.

Na szóval, amit összeeszkábálunk magunknak a fejünkben az azért lássuk be, több okból is elég bizonytalan lábakon áll. Miszerint több sebből vérzik. Valami komolyabb kapaszkodó után célszerű nézni ezokból. Mondok egy ilyet.

Az Erő az.

Komolyan beszélek. Ami a múltkor volt, az volt a vicc.

De mondok gyorsan egy másikat. Majdnem minden csillagrendszerben megvan a saját változata:

- Jónapot! Egy almát kérek!

- Kettő lett. Maradhat?

Hoppá, a párologtatót meg majdnem elfelejtettem!

Na szóval: Megyek tovább a Tatuinon – tudod, a múltkor –  na és elbattyogok az új típusú párologtató mellett. (Egyébként a mái napig nem értem mit keresett ott.) Zizeg. Továbbmegyek, még mindig zizeg. Utána pedig akárhányszor fordultam vissza, soha nem tudtam még egyszer sziklának látni.

Látod, mit számít a nézőpont és a helyes információ.

Soha ne higgy csak a saját fejednek! Én se hiszek neki. Nem csak a tiednek, a sajátomnak se, ne izgulj.

10

2011.10.17. 23:02 gagaringyuri

Ha egy jedi szétszed egy kardozást, mindenkit végighallgat, miből lett a hirig. Igen, a hülyéket is. Sajnos az, hogy hülyék, nem jelenti automatikusan, hogy nem lehet igazuk.

Ott van az a balfék Tripió. Vagy Jar-jar. Na de legalább jóindulatú idióták.

Valóság meg az ő nézőpontjai! Szép egy vircsaft, mondhatom!

No, ha már a nézőpontoknál vagyunk. A jedik, hála az Erőnek, a legtöbbször külső szemlélőként állhatnak a megoldandó problémákhoz. Így nyugodtan végig lehet hallgatni mindenkit – már az esetek nagy többségében. Mégsem kezdhet el az ember csak úgy rögvest verekedni! Kis hülyeség kis pofon, nagy hülyeség lekardozás.

Mondjuk, ez a pofon dolog… Van egy-két faj, akit nem szívesen pofoz föl az ember. A megátalkodottabbja azt az evolúciós védekezési formát választotta, hogy aranyos lett. Már úgy értem, vannak fajok, akik a gyerekeikre ismernek bennük mindenféle külső jegyek alapján. Azután meg reflexből óvnák őket. Az emberfélék nagy többsége például úgy gondolja, hogy az ewokok aranyosak.

Hát nem. Ritka piszok kis dögök tudnak lenni.

Én például… Üxi, Püxi, Kaxi, Maxi, Tüxi, Nyüxi, Szaxi, Baxi, Baszki, kilenc ewok sötét jedit ismertem. A legaljasabbak, esküszöm. Egy csigát megkínoznának, ha lenne értelme.

A csigának nincs értelme.

Mit is mondhatna, a szegény kis csiga.

Bár lehet, hogy Baszki még őt is szóra bírná. A leggazemberebb, avagy leggazewokabb mind közül. Még jó, hogy Patiszon kettévágta, mint a répát. Zöldségek egymás közt – ahogy később elhíresült a párbajuk jedi-körökben.

Cukorfalat ewok?

Na az egy vandenincs.

A vandenincs a világegyetem egyik legjobb vicce. Olyan dolog, hogy ha innen nézem létezik, ha amonnan, akkor nem. Vannak persze fajok, akik semmi vicceset nem találnak benne, de jelen esetben ez ne zavarjon bennünket. Megvan szegényeknek a maguk baja.

Van egy pézséd? Van, de nem adok. Keress nekem egy nyolcas kulcsot! Bedöglött a kulcskuffer mágneszárja. Na?

Mondom máshogy: van ugyan sörnyitód, de a Bespinen más a szabvány és azt a sörösüveget azzal a sörnyitóval te nem bontod fel. Hibátlan vandenincs. (Patiszon ugyan minden sörösüveget ki tudott nyitni bármivel, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)

Ennek ellentéte a nincsdevan, ami egy olyan dolog, ami létezőnek tűnik, ám logikus magyarázata látszólag mégsincs. Ilyen az uruguayi szecesszió vagy a norvég férfi strandröplabdaválogatott.

11

2011.10.16. 21:10 gagaringyuri

Nézegetem itt ezt a katyvaszt, írom is, hogy mondjak valamit a Gócpontokról. Ám legyen:

A Gócpontok meglehetősen fura helyek. Onnan lehet őket elsőre megismerni, hogy rettentő sok minden folyik egyszerre. Folyamatosan. Ezek egy része hála az Erőnek csak kisebb hülyeség. Persze sok remek dolog is folyik körülbelül ugyanakkor, hiszen mint tudjuk (sokszor mondom, hátha megragad benned), a Kör forog, az Erő erős.

A Gócpontok furcsa központjai az Erőnek, mások talán a Sors nevet adnák ennek a dolognak, ami itt sűrűsödik, de hidd el nekem, rossz pikszisben kotorásznak.

Amíg egy ilyen helyen vagy, fel sem tűnik az egész, csak akkor, ha már meglehetős távolságból szemléled. Azután belehallgatsz a hírekbe, és tessék: „Kardozás a kocsmában, az öreg jedi menekül!”

Azt meg nem is sejtik, hogy ott megy körülöttük a történelem.

Vannak olyan Gócpontok, amiről az ember tudja, hogy fontosak, mások fel sem tűnnek. Hiába, az Erőt nem könnyű csak úgy nyakoncsípni. Megint más Gócpontok pedig személyre szabottak, s csakis egyvalaki számára jelentősek. Ezek maguktól is kialakulnak körülötted, ha elég sok időt töltesz egy helyen.

Nekem ilyen Mos Eisley. És vidéke.

A múltkor kezembe akadt egy régi kép. Hárman vagyunk rajta Artas, Wyxxqwerty (hát igen, elég sokat frocliztuk a nevével – és kénytelenek voltunk Patiszonnak hívni, leginkább az orra miatt), no és persze jómagam. Egy félreértésből kifolyólag egyszer a Tatuinon maradtunk, és Mos Eisleyban (na erről beszéltem a Gócpontoknál) ütöttük agyon az időt a következő csatlakozásig. Artasnak akkor már leöntötték az ingét egy sprüöl-sörrel. Egyszóval jó kedvünk volt és ha jól emlékszem, a java akkor még hátra volt.

Két buckalakó nagy dérrel-dúrral banta-tulkozik a sivatagban.

Szembe banta-tulkozik velük egy harmadik.

- Mi van srácok? – kérdezi. – Hova ez a nagy rohanás?

- Vérrel fogadtuk, hogy felpofozzuk az összes környező parasztot, a párologtatókat, a biorobotokat és azt a kis kopasz javát!!! – ordítja az egyik.

- És?

- A java még hátra van!!!

Bocsánat ezért a rossz viccért, de ez is a képhez tartozik, akkoriban ez volt a kedvenc tréfánk, egyben afféle szólás. Ebből is láthatod, hogy az ifjú padavanok gyakran csinálnak idősebb fejjel nézve komikusnak tűnő dolgokat.

Visszatérve a képre, mert voltaképp mégis csak arról lenne szó, ez a kép jónéhány évvel ezelőtt előkerült már egyszer, és akkor még azon merengtem, vajon melyikünk fog elmenni leghamarabb közülünk – mert, hogy sosem változnak a dolgok, azt akkoriban már rég nem hittem. (Persze Artas volt az, és ha belegondolok nem is lehetett volna másképp.)

Most viszont már csak azon gondolkodtam, hogy mennyire elmúlt minden.

Hát igen, a java akkor még valóban hátra volt.

Artas nője meg az az orbitális szemétlerakó. És akkor Darth Vaderről még nem is beszéltem.

Ugorgyunk!

12

2011.10.15. 13:14 gagaringyuri

Itten fentebb írom, hogy az Élet alapvetően Szép. Nos, szerintem ahonnan te momentán figyeled, bőséggel akadhatnak olyan dolgok, amik ennek ellentmondani látszanak. Úgyhogy térjünk ki erre kicsit részletesebben! (Szinte látom magam előtt az arcod, amint megkönnyebbülten helyeselsz.)

Valamelyik bolygón hallottam egy mondást, amit aztán gyakorta voltam kénytelen eszembe idézni, ha nagyon elkámpicsorodtam:

„Sokáig irigyeltem azokat, akiknek volt cipőjük. Azután láttam valakit, akinek nem volt lába.”

Azt, hogy az Élet alapvetően Szép, azt először Wyxxqwerty mondta nekem őszintén, és meg kell mondjam hinnem kellett neki. Akkor már öt órája nem kellett azzal foglalkoznia, hogy darabokra szakad azzal az átkozott szemét-feldolgozóval.

Emlékszem milyen sokáig nézte azokat a harmincnyolc-ujjú kezeit. Azután a köré csavart takaró kacskaringó mintáit. Egyiket a másik után, mintha eddig valamit elmulasztott volna. És két óráig itta azt a borzasztó kakaót, amit ezeken a járőrhajókon passzolnak el a Galaxis legelvetemültebb, lelketlen kereskedői.

Akkor mondta, hogy az élet szép. A teljesség kedvéért később hozzátette, hogy inkább csodálnivaló.

Mondhatta volna azt is, hogy pocsék és szemét, végülis az egyik legjobb barátja maradt azon a feldolgozón, de tudta ő is: Artas sokat kockáztatott. És sokat vesztett.

Ha úgy tetszik, ő volt a hibás.

Végülis Patiszon az egyik legjobb jedi lett, akivel életemben találkoztam, Qui Gont is ideértve.

Apropó, Qui Gon! Kétség kívül az is szép az életben, hogy a mesterem nem zavart el maga mellől elsőre, amikor kiderült a szemét-feldolgozós ügyünk. Bízott benne, hogy még benő a fejem lágya. Bízott bennem.

Asszem ez a dolgok rendje. Megkeményedsz, mint a fakéreg és felnősz. Megváltozik a világ, és vele változol te is. Ha koncentrálsz, akkor talán jó felé.

Mert az Erő mindent átgyúr és átformál folyamatosan. Ahogy Artas mondta volt egykoron: szöggé, szarrá, jedi lovaggá, teljesen mindegy. Bocsánat a durvább kifejezésért, de azt hiszem lényegileg elég jól fedi a dolgokat.

13

2011.10.14. 12:35 gagaringyuri

Most pedig közkívánatodra – onnan gondolom, hogy előbb-utóbb mindig csak ide jutottál ki – a Galaxis legnagyobb misztériumáról, a nőkről.

A jedi nőember a jedi férfiember párja.

Ebből célszerű kiindulni. Értelemszerűen férfiember-nőember viszonylatban is igaz, bár ilyenkor az érzelmeknek, balhéknak, vagdalkozásoknak nagyobb az esélye. A hangsúly a páron van, és sajna ebből fakadóan pont nem tudok neked normális magyarázatot adni a misztériumra, hiszen csak egy fél lennék. Pont az a legnagyobb akadálya, hogy férfiemberből vagyok öszverakva s ennekokán csak tippjeim vannak, arról meg már ejtettünk szót itt valahol, mire megy az ember az elképzeléseivel. Néhány rutingyakorlatot tunnék csak felsorolni, érdekes tapasztalatokat, miazmás, de a megoldást neked kell kiügyeskedned.

És akkor nekünk még relatíve könnyű dolgunk van. Akad egy két-világ, ahol van vagy négy különböző nem. Hát én nem is értem, hogyan boldogulnak. Komolyan.

Lehetne persze tovább feszegetni, hogy miért esélytelen kiismerni a nőket, de maradjunk az egyszerűség kedvéért annyiban, hogy kevés az információ. Vagy túl sok. A végeredmény ugyanaz.

Én is lukra futottam egy párszor, ne aggódj.

Volt egy pincérlány, akiről azt hittem, jeditrükkök nélkül is jó vagyok nála. Száraztapi, nedvestapi, amit akarsz. Egy coruscanti ötdimenziós moziban voltunk (eléggé szédültem is). Ahogy mondani szokás, olyan jó volt a film, úgy kacagtunk, majdnem lepisiltük egymás kezét. Nos, egyszercsak valamiért kiszúrta, hogy ott van egy másik lány, aki az ő előző palijával kavart (vagy kavar, vagy már rég vége volt annak is, már nem emlékszem, de TELJESEN mindegy, bármelyikkel behelyettesítheted). Hát úgy elment az életkedve, hogy na. Kisvártatva az enyém is. Akkor még azt hittem, hogy a „nem” mindig azt jelenti, hogy „igen”, és tovább próbálkoztam, de erre meg felpofozott. Tisztán látszik, hogy akarni (egy nőt) ugyan lehet, de nem fog feltétlenül menni. És persze a párviadalotok végén szükségszerűen te leszel a tahó, jobb ha felkészülsz, muhaha…

A meghódításukat viszont (főleg ha ők tervelik ki) kifejezetten kedvelik.

Hogy a fenti példánál maradjunk, ihol kérem egy érzelmi döntés, amit ugye – ezt szajkózom –, jedilovag nem tehet. Elvileg persze.

Aszondja erre Artas: E-mó-ci-jó ázzeg. Azzal működnek.

Nem vitatkozom.

A legjobb a dologban, hogy ebből temérdeket tudnak adni – hideget, meleget mindent. És miként az Erőnek, ennek is megvan ugyi a jó oldala. Hiszen valljuk be: jó érzés, ha a férfiember egy nőember ölébe hajtja a fejét a nagy vadászat végén. Később kikerül a falra a hímzett hómszvíthóm szőnyeg, és átrendeződik a férfiember addigi élete, de ez már más téma, és tárgyalása szétvetné eme bölcselkedés kereteit, azonban egy megjegyzés még engedtessék meg. Feltétlenül közkinccsé kell tegyem egy nagyrabecsült jedibarátom mondását, miszerint: „A házasságban a rendszeres szex nem feltétlenül jelent gyakorit.” Pont.

A jedilét egyik, ha nem a legnagyobb vívmánya, hogy nem rendeződik át az életünk, hiszen (jobb esetben) már a legelejétől magunk rendezzük. Az Erőnek hála, felül tudunk emelkedni régről ránkmaradt késztetéseinken, s úgymond magasabbról nézelődhetünk.

Yoda szerint persze onnan a nagy fennkölt magasról elég komolyat lehet esni, és hát ki vagyok én, hogy ebbe belekössek?

 

14

2011.10.13. 22:51 gagaringyuri

A jedinek nincs más (és jobb) dolga, mint pártatlanul szemlélődni. A rosszabb dolog ebben a későbbi obligát odaverés, de hát ez egy ilyen szakma. A párválasztás is más szinten működik persze, s kicsit kevesebb benne a földhözvagdalt váza. Ettől függetlenül létezik, de neked ezzel még nem kell törődnöd, csak mondom. A lényeg a páron van.

És, hogy végleg egy közhelyszótár szintjére süllyesszem ezt a kezdetben ígéretes szöveghalmazt, álljon itt, egy intelem arra az esetre, ha elszánnád magad:

Nem azt kell társadnak választani, akivel le tudsz élni egy életet, hanem azt, aki nélkül nem.

Maradjunk annyiban, hogy a szeretet segít. Dekódolom néked, miszerint Erő.

Artas még azt is mondta, hogy az a baj, hogy több minden jár a nők esziben egyszerre, és hogy azt hiszik, ezzel mindneki így van. Itt jegyezném meg érdekességként, hogy Wyxxqwerty, az Xy rendszerből esetében ez valóban így van. Az embercsajok imádták Patiszont, mert szerintük jól lehet vele beszélgetni.

Szóval remek ez a párhuzamos észjárás, csak összpontosítani nem lehet vele. Amidala mindig elképesztett a széteső koncentrálásával. Az olyan wuub-teniszeredményeket, hogy 6-0, 1-6, 6-1, 6-0, 0-6, 2-6, 6-0 bármikor szállította.

No de ettől még szeretjük Amidalát. S vissza az előzőekhez! Vannak még mindenféle praktikák a boldogulásra. Ezek nem jeditrükkök, bár némelyik esküszöm, közel áll hozzá.

Például mondok egy példát. Ha nyugtot akarsz magadnak, figyelj oda, hogy a nőd jól érezze magát, különben nagyon megbánod! Nem mintha én jelennék meg akkor egy nagy véres lézerkarddal vagy ilyesmi. Biztos lehetsz benne, hogy hamarosan egymaga megoldja. Ha azt hiszed, hogy megiszol egy nyugis kávét, vagy jön a vakarózós-szunyálós meccsnézés, hát tegyél le róla.

Többek szerint az is baj, ha huzamosabb ideig túl jól érzi magát, esetleg ráér, mert ilyenkor meg furcsa gondolatai támadnak – érdemes ezt is figyelembe venni.

A jedinevelő főszakácsának a felesége például egy idő után egészen furcsán kezdett gondolkodni, és nemsokára három légirobogójuk is lett.

Normális?

Mivel az Erő lehetővé tette, biztosan az. Na de mégis.

Qui Gon megjegyzése a témában: „Bármennyire megnehezítik is a férfiemberlétet, néhanap úgy tűnik fel nekem, mintha a legfontosabb vágyuk, egymás életének megnehezítése lenne.” No ehhez sem fűznék hozzá komolyabban semmit. Aki látott már több nőt együtt, tudja miről beszélek. Ráadásképp annyira finoman intézik ezt a megnehezítést, annyi érzéssel és néhanapján kifejezetten kedvesen, hogy a férfiembernek fel sem tűnik. Csak később, amikor a nőemberek elmondják nekik a véleményüket a másik nőemberről. Pedig oly egyszerűnek tűnik első ránézésre minden, hogy csak na. Legyen kicsi fészek, legyen nyugi, legyen poronty, szeressék őket. A sorrend egyénenként változó. Az Erő érti csak, hogy mégis az egyszerű recept ellenére, mi a gond. Márpedig az van, jediszemmel is jól látható.

Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy a fenti prioritás-lista elsősorban az embernőkre vonatkozik. De másoknak sem könnyeb. A karvarid asszonyoknál (ha nem ugrana be, ők azok a másfélméteres szamovárszerű lények) ez a program így fest: legyen melegecske, legyen bukósisak, két nagy pofon meg egy seggberúgás, és minden a legnagyobb rendben. Igénylik. Gondolom ez is az Erő valamely sajátsága, amire Yoda is csak rángatja a vállát, vagy ha tisztességesnek és bölcsnek akar látszani, mond valami frappáns példát.

15

2011.10.12. 23:44 gagaringyuri

A témáról jut eszembe! Nem ma volt ugyan, de egyszer bátortalanul a szerelemről próbáltál kérdezni. Akkor úgy ítéltem meg, hogy inkább a dolog gyakorlati része érdekelne, mert akkortájt somfordáltál ott a kis pénztároslány környékén, úgyhogy csak néhány pozitúrára terjedtek ki a meglátásaim. De most már tán benőtt a fejed lágya annyira, hogy másként is szóba kerülhessen az ügy.

Szóval szerelem. Hát mondanom sem kell, hogy megoszlanak a dologban a vélemények, de mivel minden általam ismert csillagközi népességnél akad valami, amit hasonlóképpen értelmeznek, ezen nincs is sok csodálkoznivaló. A szélsőségesek persze simán képesek lennének munkatáborokba zárni a többieket, ha tehetnék, de mivel esetükben jobbára ártalmatlan, magukat bölcsnek nevező figurákról van szó, ez a veszély reálisan talán nem fenyeget. Már úgy értem jediügyileg.

Érzelmileg túlfűtöttebb vidékeken azt állítják, a szerelem nem más, mint az Erő maga, de nekik azt üzenem, hogy az Erő ennél azért sokkal több. Punkt.

A magukat racionálisabb elmének hivők között elterjedt nézet, hogy a szerelem lényegében csak egyfajta tüzelési időszak, és mi kerítettünk neki a kultúránkkal illemet és kellemet, hogy ne ugorjunk át a salátástálon a diszkrét vacsora epizódnál.

Ugyanakkor talán sértő az egészet a biokémiára fogni. Méltatlan, bár kétség kívül egyszerűbb így kezelni, ha azzal kérkedsz, hogy józan és megfontolt vagy.

S hogy kinek lenne igaza? A válasz: az Erőnek kérném tisztelettel. Eddig nagyjából azt tapasztaltam, hogy mindig valahol középen kell turkálni, ha az ember használhatót akar fogni, s nem csupán nekivadult fantazmagóriákat. Itt vagy te is példul.

Egyébként érdekes egy dolog ez a szerelem. Mindazonáltal, ha elkap, akkor inkább próbáld meg élvezni, amíg nem fáj, mert az Erő egyik legjobban sikerült alkotása. Ne maradj kívül rajta, mert van lendülete. Boldogult padavan-koromban még volt hozzá szerencsém, de hát gondolhatod, hogy egy jedinek az ilyesmi, hogy úgy mondjam, a fölösleges baj kategóriába tartozik. Két csillag, piros felkiáltójel.

Szerelmes jedi… jól néznénk ki. Ugye örökké szeretni fogsz?

A Békét meg ki védi?

16

2011.10.11. 02:57 gagaringyuri

Továbbmegyek: bármit ki véd meg? Nos, természetesen a jedik. Mindenféle ügyekben kellett annakidején serénykedni, ugráltunk is, mint féllábú a seggberúgó-versenyen. Hogy ne akarják a népeket más népek megtanítani máshogy gondolkodni, mert azok szerintük hülyék. Ilyesmikre kell nagyáltalában odafigyelnie egy jedinek. Mi meg figyeltünk rendesen. Szó ne érje a Ház elejét.

Sajnos az a gond, hogy az individualistább népeknek szilárd elképzeléseik vannak a dolgok folyásáról, és szerintük mindig ők állnak az egész közepén. Ezeknek a magyarázatoknak pediglen sokkal régebbi gyökerei vannak, mint abba a nagy többség belegondolna.

A környező kultúrák java része évmilliókat töltött valami kényelmetlen helyen, s viszonylag elhanyagolható ideje eszik késsel-villával, már ha egyáltalán. Ennekokán semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha néhanap előtör az evőeszközök előtti kor kulturálatlansága.

Ez olyankor kínos, ha például észreveszed, hogy a tárgyalóasztal túlfelén ülő úriemberek, hirtelen magamutogató, agresszív hímekké változtak. És próbálnak hímként is viselkedni. Mit nekem párezeréves kultúrám! Nyúljunk vissza a jól bevált alapokhoz! Asszonyt megvédeni, kaját megenni, telekszomszéd fejét betörni. Mitakaraz énnálam?

Persze ahány ház, annyi szokás, de mindegyik magát értelmesnek tartó lény múltjában ott vannak ezek a sokáig tartó életbenmaradási formagyakorlatok. Rányomják a bélyegüket, ahogy az okosok és az okoskodók mondják. Az emberféléknél példámnak okáért a nőstények a mai napig gyűjtögetnek, míg a hímek vadászgatnak. Az ilyen alapokat nehéz kiverni a fejekből, és nincs is sok értelme.

Azt mondaná erre az egyik tanárom, hogy nem szabad ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, de de.

A shkagarkullok például az Erő által nekik juttatott út során bizonyosan sok időt töltöttek egy büdös mocsárban. Úgy is néznek ki. Vagy itt vannak azok a másik halfejű népek, na azok is megvesznek egy pohár vízért. Meg azt állítják, hogy egészen hercig pozíciókban lehet szeretkezni a víz alatt. Vagy medencében, vagy egyéb ilyen kis lukakban, ahol ezeknek a hal-fajoknak hosszú időt kell eltölteni egy intergalaktikus alvóbuszban valahol a Bétel és a Krokus-csoport között.

Na gondolom.

Még padavan korunkban egy párszor szexelgettünk súlytalanságban és mindenkinek ajánlom. De az ember sokszor beverte a fejét mindenféle kilógó műszerekbe, úgyhogy a végén jobb szerettem megint ágyban. Ahogy meg benőtt a jedi-fejem lágya, már úgy se annyira. Látod, így múlik el a mundér becsülete.

17

2011.10.10. 17:54 gagaringyuri

A fene vigye, most, hogy itt írogatok neked, mégis Artas jut eszembe a leggyakrabban. Hasonlítanál rá, vagy nem is tudom. Az a kis akaratos mosolya, ami időről-időre előkerült, s akkor már lehetett tudni, hogy valami hülyeség készül. Korsó sör a dekoltázsba… ilyesmi.

Látszólag vicces ugyan, de inkább nem.

No, mindegy, hagyjuk a részleteket, úgy döntöttem, mégiscsak elmesélem ezt a történetet az okulásodra. Esetleg némi törmelékkel kerítem itt-ott.

Hány évesek is voltunk? Suhogányok… Nekünk szerencsénk volt – pontosabban az Erő velünk volt –, másokkal meg nem.

Suhogánykorban voltunk, belekapaszkodtunk az Erőbe, hagytuk, hadd vigyen. Hadd tegye, amit akar. Veszedelmes mulatság volt, és a mai napig is az, de mivel el sem tudtuk képzelni, hogy bármi bajunk eshet, viszonylag ép bőrrel megúsztuk a dolgot.

Azóta persze láttam eleget ahhoz, hogy bármit el tudjak képzelni.

Tényleg. Bármit.

Képzelni? Na, ne viccelj… Hallok róla, azután elképzelem.

Vagy csak úgy kitalálom. Bár ezzel, mint említettük, nagyon el lehet csúszni.

Artas azt képzelte, hogy a nője azért szereti, mert olyan figyelmes vele. Valamint azért, mert ő, Artas egyszerűen ellenállhatatlan. Nem. Így utólag azt hiszem, azért volt odáig érte, mert tényleg minden hülyeségre rá tudta venni. És hát ugye (ahogy a mondás is tartja), tehetséges padavannal mulatni, nem egy utolsó szórakozás.

Akkoriban sajnos olyasféle mondatok is elhagyták a szánkat, hogy: - Csapos úr, maga három sört akar nekem adni! Nem, mintha büszke lennék rá, de majdnem mindig működött, legalább a harmadik körig. Gondolhatod, hogy Coruscanton nem engedték be a kocsmákba a padavanokat!

Hát nem már megint elkanyarodtam!

Futólag már volt róla szó, hogy micsoda remek móka súlytalanságban reszelni – leszámítva a kiálló műszereket. Artas is ezt akarta azon az orbitális szemétlerakón a nőjével (leszámítva persze azt a plutóniumgömböt), nekem legalábbis azt mondta. Az sem kizárt, hogy éppenséggel a lány ötlete volt kétségbeesésében, Artas, meg amilyen hülye volt, egyből belement, tiltott terület ide vagy oda. Kinek akart bizonyítani? Hogy magának, a lánynak vagy a Másiknak, már sosem tudjuk meg, Artassal meg még nem találkoztam amióta Anakin lecsapta a fejemet.

(Ha mégis, majd bebiggyesztem)

A lány valóban megérte a pénzét, az alap coruscanti csajok a nyomába sem érhettek, de bennem mindig volt egy kis rossz érzés, valahányszor találkoztunk. Nem mondtam persze Artasnak, mert az ember nem akar összeveszni a barátjával, csak drukkol, hogy előbb-utóbb leesik neki. Akkor még úgy volt, hogy mindannyian jedik leszünk, és így ez az ügy úgyis magától elmúlik majd, szóval nem molesztáltam Artast.

Aki végül soha nem lett jedi.

Na de a lányról!

„Tip-top muff” mondta volna róla Wyxxqwerty, ha emberekkel kapcsolatban is használja ezt a kifejezést, de ő csak a saját fajtájával incselkedett. (Egyébként soha sem lehetett tudni, hogy akivel fölbukkan, az éppen fiú vagy lány, és egyáltalán keveset tudtunk kihúzni belőle, mi is történik olyankor a kabinjában. A nyávogás-szerű hangokat egyenesen tagadta.)

Artas nője még nem érte el akkor a várakozási periódusát. Épp a válogatós korszakát élte, és talán azért talált ki ennyi hülye próbatételt a megbolondított hímeknek, hogy magában tisztázza, melyikkel maradjon végül. Hogy Artas történetesen padavan, és ráadásképp jedi akar lenni, szemmel láthatóan kicsit sem érdekelte, s mintha nem is tudott volna arról, mire kötelezi magát egy lovag, ha eljön az ideje.

Hogy Artas mit akart? Alighanem megtartani a nőt.

18

2011.10.09. 02:09 gagaringyuri

Erről a megtartásról jut eszembe, hogy az aztán baromi nehéz. Jedi trükkök nélkül meg pláne. Azért nehéz, kérlek, mert mindig jöhet egy jobb. Mindig nagyon képben kell lenni, mert legyőzhetnek. Erre legjobban a padavan sportversenyeken lehetett felfigyelni – tudod, mik ezek: virtuális zsákbafutás, lángospörgetés elengedett kézzel, meg ilyenek (és persze foci). Ha nem készültél rendesen, ha nem voltál a csúcson, mindig akadt jobb. Mindig.

Persze nem lehet mindig a csúcson lenni, de attól még figyelni érdemes. A Jeleket.

Az Erőnek hála, a különféle kultúrák jeleit egy idő után már jó eséllyel azonosítani lehet, a sajátot pedig kötelező. Már úgy értem, egy jedinek.

Tudod-e például, mit jelent, ha egy wirfsnek elkékül a feje?

Na látod.

Adj neki egy pacsit, és nyomd meg a piros pöttyöt a szemében! Tuti működik. Semmi tojásdobálás, meg ilyenek. Vegyük úgy, hogy ez is egy Obi van-féle jótanács, miszerint jedipraktika.

19

2011.10.08. 19:08 gagaringyuri

No de kunkorodjunk csak vissza a mi kis történetünkhöz!

Két pasas, egy nő, meg a jószándékú barát. Valami ilyen címet lehetne adni az egésznek.

A dologhoz hozzátartozik, hogy Artas jött be először a nőnek, és volt egy jó két hónapos intenzív pörgésük, mielőtt a lány megismerkedett volna a Másikkal. Történetesen a Másik is padavan volt, Mákostészta néven futott a társaságban, és Patiszon mutatta be őket egymásnak. Így utólag, már tényleg nem lehet összerakni, miért kezdett ki vele is a lány, de mi azért két lehetőséget is kiokoskodtunk később. Talán Artas mérhetetlen felelőtlensége, a koszos alsógatyái meg a folyamatos nullapénze volt az oka, de az is lehet, hogy egyszerűen tetszett a lánynak, hogy tetszik. Már úgy értem, másoknak is. Folyamatosan. Azután csak összeeresztette őket, hogy győzzön a jobbik.

Artasnak soha nem kellett az ilyesmit kétszer mondani.

Azt is csak egyszer mondta neki Mákostészta, hogy részeg, és már ment is a pofon.

A teljes hitelesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az eset a Hatcsöcsűnek nevezett coruscanti kocsmában történt, mely becsületvesztő a nevét a tulajdonosnőjéről/pultosáról nyerte.

Jó ez a /-jel. Még el kéne sütnöm párszor.

Ha már ilyen mélységben tárgyaljuk az ügyet úgy illő, hogy megnevezzem Artas nőjét is: Padménak hívták /s ebből is látszik, hogy az Erőnek furcsa humorérzéke van/. Afféle kóbormacska volt, mikről fentebb már esett említés, de eddig még nem mondtam, hogy megszelídíthetők, illetve megszelídülnek, ha akarnak. Vagy megöregszenek és inkább csak kényelmesek lesznek. Mindegy.

Szóval mielőtt a nagy mutatvánnyal (szerintünk) Artas végképp le akarta volna nyűgözni a lányt, előbb még – Hatcsöcs őszinte rosszallása mellett és – többek örömére rendesen összeverekedtek Mákostésztával. Tisztességes haddelhadd volt és még az igazgatóiba is behívtak miatta bennünket. Háromszor.

De hát akkoriban nem nagyon lehetett a fejünkkel beszélni, s még akkor sem hittünk el mindent, ha Yoda vagy Qui Gon állította. Hallottam erre is egyszer egy jó mondást egy messzi-messzi galaxisban, hogyaszongya: „Mire rájössz, hogy apádnak igaza volt, ott áll a gyereked, és azt mondja, hülye vagy.” Nem mondom, hogy tekints atyádnak, de talán érted, mit akarok ezzel sugallmazni.

Nos, a verekedés.

Rettentőn összeverték egymást, voltak jeditrükkök, röpülő korsók, bárszékek, amit akarsz. Részint barátságunknak megfelelően Artas oldalán vettem részt a küzdelemben, részint Padmét figyeltem a szemem sarkából (ez is egy jeditrükk, a nők a legjobbak benne). Azt kell mondjam,  azért volt benne annyi tisztesség, hogy ránézésre nem lehetett eldönteni, mi volt erősebb benne, az aggodalom, vagy a büszkeség.

Egy szó mint száz, megvolt a csörte, Artas számára adott volt a feladat.

Csak két órát kért, hogy addig kint várakozzunk, míg ők odabent – mármint a szemétlerakóban/feldolgozóban – elintézik a nővel a dolgukat. Jó mulatságnak tűnt elsőre, semmi kifogásunk nem lehetett a dolog ellen.

Aztán persze elromlott valami. Artas döntése volt az egész – próbáltuk magunkat menteni később – de az igazság az, hogy lehetett volna annyi eszünk, hogy visszatartsuk. Mire jók a barátok? – ugye.

Egy kisebb űrhajóval mentünk. Könnyű volt a szemétlerakó pályájára állni, dokkoltunk is, aztán ők hárman bementek, én meg elváltam az ojjektumtól, és kissé távolabb húzódtam.

Artas, Patiszon és Padmé.

Az volt a terv, hogy Artas élete kockáztatásával kihoz bentről valamit a lánynak. Pontosabban a csaj családjának egy ereklyéjét, ami valamimód – meg ne kérdezd, hogyan – belekerült a szemétbe, majd annak rendje és módja szerint elszállították a jó coruscanti robotok. Ha valóban ki akarta volna dobni, olyan szelektív szemetest kellett volna keresnie, ami sugárbiztos, ugyanis fentnevezett családi ereklye valami plutóniumból faragott gömb volt.

Komolyan nem értettem az egészet. Tényleg. Ma sem értem.

Artas teljesen lelkesen azt állította, hogy tudja, hogy megy ez robotéknál, még valahogy le is nyomozta az egészet, és a végül volt egy konténerszáma, meg egy pálya-adatsora, hogy melyik szatelit-feldolgozóba kerülhetett nagyi golyója.

Azt nem mondták meg neki a nagyon okos robotjai, hogy azt a feldolgozót történetesen kivonják a forgalomból, és – ne szemeteljünk gyerekek! – valami antianyagbombával átforgatják egy másik valóságba.

Na, ilyen hülyék ezek a vállalati robotok. De ebben az esetben nem ők voltak a hibásak.

Artas azt is állította, hogy miután bemennek, aktivál valami jeladót, ami általános mindenokét fog sugározni ugyanazon a frekvencián, mint az eddigiek, s nem is fogják észrevenni. Természetesen nem így történt, s gyanítom az antianyagos srácok azonnal megtudták, mihelyt ők beléptek. Onnan gondolom, mert három perccel később jött egy hívás egy járőrhajóról, hogy azonnal húzzunk onnan a q… anyánkba, mert mindjárt felrobban a bolt. Bocsánat, de szó szerint ezt mondták.

Artas nagyjából ezidőtájt vigyorgott egy monitorról Patiszonra, aki értetlenül állt az előtte becsukódó ajtó előtt.

- Mi egy kicsit bent maradnánk még nélküled – integetett Artas és Padmé, és elindultak beljebb. Gondolom mindenféle nullagravitációs pozitúrák lebegtek a szemük előtt, mert somolyogtak rendesen mind a ketten.

Miután rájöttek, hogy most már nem tudnak kijutni, mert a biztonsági rendszer felülírt mindent és blokkolta az ajtókat, ahogy mondani szokás – már késő volt.

Itt jöttem volna ugye én a képbe, de nekem kódokat kellett volna feltörnöm, mindenfélét újraprogramozni, és sajna sosem volt komoly érzékem a technológiai dolgokhoz, tudod. Lézerkarddal úgyis minden ajtót ki lehet nyitni. No jó, a legtöbbet.

Padavan Artasnak nem volt lézerkardja. Nem érdemelte még ki ugyanis.

Mi tagadás, megijedtem. Mi tagadás, elvesztettem a fejem. Azt meg már Yoda mester is megmondta, hogy abból semmi jó nem származik. No, erre a dumájára akkor pont tisztán emlékeztem, mégsem mentem túl sokra vele. Azt is láttam sajna, hogy innen már elég nehéz lesz kimozogni az ügyet.

Mindenesetre küldözgettem én mindenféle üzeneteket egy csomó vadidegen alrendszernek és ostoba robotnak, de csak nem jött össze. Persze, tudom, hogy így utólag ez sem tűnik túl értelmesnek, s lehetett volna tudni az első visszajelzésekből, hogy én ezt akkor és ott képtelen leszek megoldani, s talán csak Artas tudja elintézni manuálisan (vagy sehogy).  De addigra láttam már épp elég rosszul működő robotot, meg egyéb technorendszereket, hogy tudjam, bármire képesek. Akár véletlenül is.

Tényleg bármire. Doku összes balfék droidja összesen, ha kétszer lőtt oda tízből, ahová szerette volna. A saját seggüket nem találják el, esküszöm. Egy darabig nem is hittem el. Azt se értem, hogy bírták olyan sokáig. Na, az volt a művészet, azokkal ellenállni a klónháborúban! Csak annyi belőle a tanulság, hogy a sötét jedik sem kapnak egyhamar idegösszeroppanást.

Ezúttal bezzeg mindegyik program pontosan tudta, mi a dolga, még képet is tudtam csinálni, hogy lássam őket sajnos.

Artas továbbra is azt gondolta, nem lehet baj, nyomogatta a gombokat és lazázott. Talán már volt szó a beérkező információkról és azok helyes értelmezéséről. Nos, padavan Artas, miután elragadta a hév (jelen esetben a libidója) már nem működött rendesen. Hibázott.

Később mindenféle molekulaelemzésekből azt mondták az okosok, hogy a csaj terhes volt. Amilyen összezavartak voltunk akkor, azt is feltételeztük, nem is tudta, ki az apja talán, és csak el akarta dönteni, kinek szüljön gyereket. Ha úgy tetszik, ő is rosszul ítélte meg a dolgokat.

Az egész elbaltázott szituációban egyedül Patiszonnak maradt meg az esze, s neki sikerült legalább az állomást elhagyni valahogy. Nem emlékszem hogyan, ő meg később nem sokat mesélt róla. Ott pörgött kezét-lábát-fejét szétvetve egy gyengécske elszakadó-pályán, és imádkozott. Várt.

A filmekben az utolsó pillanatban mindig kiérnek. Hát nem. Artasék nem jöttek. Aztán csak rotty. Volt egy nagy fény, kifordítom, befordítom, elmúlt az egész szemétlerakó egy ánuszformájú lyukban.

Kínos emlékképeim vannak csak az utolsó pillanatokról.

Artas a monitoron. Én kiabálok.

- A hátsó zsilipajtó! Próbáld meg még egyszer!

Artas nyugodtnak tűnik, Padmé nem.

- Lássuk be, nem úgy nézett ki, hogy ezt a végtelenségig lehet csinálni, Obi…

Hát nem, a mindenségit, de ezt csak akkor és ott értettem meg, miközben Artas arca eltűnt a monitoron kavargó vizuális viharban.

Van az úgy, hogy az ember befizet, de nem táncol.

Patiszont kapták el legelőször, ahogy ott pörgött szegény, aztán engem is begyűjtöttek, hajóstul, mindenestül. Együtt ihattuk azt a szar kakaót a járőrhajón.

Hülyék voltunk. Na végre, csak leírtam.

20

2011.10.07. 18:18 gagaringyuri

Hát ennyi a történet. Semmi extra, de legalább tanulságos.

Erről éppen az is eszembe juthatna, hogy az Élet Csúnya. Hát, mi tagadás, ebben is van valami, jóllehet tán még emlékszel rá, hogy az előbb ennek éppen az ellenkezőjét állítottam. Viszont a Sötét Oldalt relatíve nehezen lehet kivenni a számításból, és amihez annak köze van, hát legfeljebb csak látszólag lehet szép. Gyűlölség, bosszú, gőg, hazugság meg ilyenek és amit mindezek magukkal ráncibálnak. Mondhatnám biztatón, hogy van mit tenni ellene, de igazából nincs. Kiirthatatlan. No persze próbálkozni azért még lehet. Tudod, a küzdés maga. Jedilét, elhivatottság, miegyéb.

És lássuk be, ha minden Szép és Jó lenne, azzal a dögunalmat is törvényerőre emelnénk. Persze, minden kafa, de egy vicc nem jut senki eszébe. Mindig kiütést kaptam azoktól a mesterektől, akiknek olyan sarkos fejet adott az Erő, hogy képtelenek jópofák lenni. Csak szigorúan néznek, és nem is értik, az ifjú padavannak, hogy fordul meg a móka a fejében.

Ebből azt a téves következtetést is le lehetne vonni, hogy a tréfa a Sötét Oldalhoz tartozna, de hála az Erőnek ez nem így van. Viszont a dárkszájd tartja mozgásban a dolgainkat. Ellenpólus, vagy mit is mondott rá Yoda annakidején – lehet, hogy nem pont így. Dimanika. (Na, ezt a szót se írtam még le életemben.) És persze egyensúly. Dominika.

A sötét jedikről el ne feledkezzek majd!

Lépjünk tovább! Akad még egy pár dolog, amit védeni kell körömszakadtáig.

A jedik védik az anyákat. Mert anyának lenni csak kicsit komolyabb meló, mint a jediség, és ez azért nem semmi. Életoltalmazás a köbön. Tanítás. Már ha jól csinálja az ember. Úgy értem, az anyaságot.

Nem tudhatjuk, hogy Amidala mintaanya lett volna-e, a két gyerek meg végül nálam kötött ki, úgyhogy ezt az anyaság-dolgot is kipróbálhattam. (Tudom, politika, meg Sötét Oldal, meg miegyéb, de mégis…) De én jó jedi vagyok, nem szóltam egy szót se. Azt tudjátok, hogy össze lehet keverni az összegyűrt babapelenkát a becsomagolt hamburgerrel? Főleg, ha a nagy rohanásban egymás mellé teszi őket az ember a vágódeszkán?

Hja kérem…

A jedimesterség mindig jobban tetszett, ezért azután hálás voltam a Tanácsnak, mint a kiskutya, amikor a gyerekeket végül lepasszolhattam, ahogy mondták. Pedig az egész nem tartott két hétig se. Akkoriban amúgy sem volt jó kedvem, Anakin bukása nagyon nyomasztott. Gyógyszert nem szedtem, csak ezt a vízben oldott izét.

Szóval az anyaság valami olyasmi, ami igen tiszteletre méltó, de nem való egy magamfajta jedinek. Védeni védem, meg minden, de nem nekem találták ki. Van egy-két bio-cucc, amivel éppen meg lehetbe oldani, hogy teherbe essek, de kösz nem.

Az Akadémián is volt terhes-vívás, de soha nem vettem fel. Valahogy eszembe se jutott. Artas persze bejárt egy darabig, kipróbálta, de hát mit nem?

 

21

2011.10.06. 23:25 gagaringyuri

Van egypár dolog, amit nem érdemes csupán kipróbálni, de lehetőség szerint folyamatosan alkalmazni kell. Például a jedinek megértőnek kell lenni. Na ez se megy mindig könnyedén. Megkockáztatom, még a terhes-vívásnál is rázósabb.

Yoda erre mindig aszonta, hogy ha nem tudjuk kezdetben folyamatosan gyakorolni, legalább törekedjünk rá. Könnyű neki. Volt rá egy jópár éve. Én esküszöm, megpróbáltam, és a legtöbbször egészen jól is ment ez a megértős hozáállás, de hazudnék, ha azt mondanám, a hülyékkel mindig jól boldogultam. De legalább törekedtem, az Erő meg velem volt. Néhanap még a bosszankodást is sikerült kikerülni vele, amit a hülyék szinte önerőből gerjesztenek maguk körül.

Én elhiszem, hogy jót akartak, elhiszem, hogy azt hitték, így majd jobb lesz, meg minden, de sosem veszítettem szem elől, hogy a hülyeség a Sötét Oldal egy különösen gonosz tréfája, s mint ilyen, nem túl vicces. Az olyan ártalmatlan hülyékkel kapcsolatban, mint Tripió, pedig tényleg csak a megértés lehet célravezető. Végülis, Anakin eszkábálta össze valahogy, azt ne felejtsük el! Olyan is lett.

- Jóvan, Tripió, persze. – Ilyeneket kellett mondani neki, és akkor mintha megnyugodott volna. Az ártalmatlan hülyék gyakorta személyes Gócpontok is egyben, akikkel mindenféle dolog megtörténik. Persze az Erő a ludas ebben is, de hát miben nem? Szóval ezek a személyes Gócpontokon mintha különleges kapaszkodók lennének, amibe az Erő aztán belegabalyodik, s úgy megpörgeti, hogy csak győzzed elkerülni. Ártalmatlan hülyénk mindent elhisz, képtelen tanulni a hibáiból, mindent kipróbál, s ha nagy akaraterővel is bír, akkor sajnos kisebb-nagyobb mértékben közveszélyessé is válik.

Remélem feltételezed, hogy a jedik között is akad számos ilyen Gócpont-figura, mert akkor megdícsérhetnélek: lám, de jól is látod, hogy nem kell ehhez feltétlenül hülyének lenni. A különbség annyi, hogy míg ezekbe az Erő csak simán belekapaszkodik, és mozgatja őket, addig a jedik figyelik az Erő áramait, s döntéseikkel maguk is képesek mozgatni azokat.

Tripió nem.

Yoda meg én igen. Na itten van a különbség kérem szépen.

Ezen kívül akadnak még olyanok is, akik se nem hülyék, se nem jedi lovagok, és mégis többek számára Gócpontok lesznek. Általában vicces figurák, a társasági élet központjai, pusztán azért, mert annyi minden kavarog folyamatosan körülöttük, hogy előbb-utóbb mindenkit érintenek.

Volt két ilyen alak a felhővárosi Sport-büfében (szerintem ez a legelterjedtebb kocsmanév a galaxisban), egy hatvan centis szalacsián, akit a vízből vontak ki, és politoxikomája, egy nála is kisebb wampa. Ők ketten kérlek a lehetetlennel voltak határosak, és szerintem minden meg is történt velük, anélkül, hogy hülyék lettek volna. Minden ártó szándék nélkül ténykedtek, s úgy hiszem, az Erő ezért volt velük. Mással aligha lehet magyarázni, hogy bárhonnan leestek, azt túlélték, akármi gázolta el őket, megúszták néhány horzsolással, bármennyi mérgező anyagot juttattak is a szervezetükbe, azt kiheverték, és felgyógyultak.

Qui Gon is ismerte őket persze. Ő mondta róluk elismerően, hogy „Egyszerűen nem hiszik el, hogy bármi bajuk eshet. Nem fér bele ilyesmi a világképükbe, és az Erő értékeli az efféle elszánást.” Ez a titokzatos regeneráció később azért gondokat is okozott nekik, mert valamilyen szervrablók szálltak rájuk, de talán mondanom sem kell, hogy túlélték.

Ugorgyunk!

22

2011.10.05. 12:41 gagaringyuri

Van itt még valami, amire talán már magad is rájöttél, miszerint senki nem tud megcsinálni semmit helyetted. Ez a legnagyobb baj. No persze nem a mosogatásra gondolok feltétlenül, mert azt megvallom neked én is szívesen lepasszoltam. Sőt olyan is akadt, hogy orvul kihasználtam, hogy a vukik keze megremeg, ha mosatlant látnak. Kérdezd csak meg Han Solót, ha egyszer összefutsz vele, hogy hányszor kellett akárcsak törölgetnie is a Sólymon! Megáll az ész. Mint egy mosómedve. Na de megint nem ezt akartam mondani.

Szerintem azért van ez a nagy összevisszaság ebben a szövegben, mert ez a rögzítőgép viszonylag könnyen leír mindent, ami eszembe jut. Csak itt-ott kell belepötyögnöm magamtól is. Az meg olyan amilyen. Felróhatnád ezt persze egy ilyen magamfajta kipróbált jedinek, de meg kell valljam, a szakdolgozatommal is (Midikloriánok vagy mitokondriumok – nem mindegy. Írta Obi van Kenobi, VI.c) vért izzadtam, és azóta sem írtam sok mindent. Bezzeg az öcsém, Nami, az egy episztola volt. Vagy mi. Mondták is mindig neki: Nami van Kenobi, ez szép volt!

Nem szerette.

Még azt is mondták neki, hogy ne haragudjon olyan nagyon a szüleinkre, amiért ilyen vicces nevet eszkábáltak annó dominó. De hát azt se tudta megcsinálni senki helyette, s végül maga volt kénytelen megoldani. Oh, nem tudom, észrevetted-e, milyen szépen visszakanyarodtam az eredeti felvetéshez? Meg kell valljam, nem volt egyszerű.

Szóval neked kell elhatároznod, eldöntened, hinned, megcsinálnod a legfontosabb dolgaidat. Levinni a szemetet, ilyenek. Nőket, békét védeni, ha jedi vagy, de ha nem lennél az, akkor sem árt. Felismerni és használni az Erőt. Látni, hogy merre mozdul, hol törik át.

Sajnos a dolgok mindig a legkönnyebb irányba mozdulnak el, a leggyengébb pont felé. A baj akkor kezdődik, ha a gyenge pont valami komolyabb képességű egyén. Jedi lovag, padavan, vagy éppen Artas.

23

2011.10.04. 02:21 gagaringyuri

No, gyorsan, még néhány hasznosnak tűnő adat. Például a félelemről. Azt állítják az okosok, hogy a Sötét Oldal része. Alighanem van is benne valami. Szembenézés, legyőzés – mondta mindig Yoda. Biztosíthatlak, hogy így kimondva ez igen könnyű. Szóvá is tettem egyszer neki, de csak azt felelte rá, hogy tud róla. Ilyen volt ez a Yoda.

De például a droidoktól, meg a birodalmi rohamosztagosoktól soha nem féltem. Mindig pocsékul lőttek, és hihetetlen zajt csináltak. Arról már nem is beszélve, hogy az Erő velem volt.

Leginkább attól féltem, hogy végleg elveszítek valamit, amit szeretek. Asszem még a mái napig is. Pedig Yoda mester mindig mondogatta, hogy ne ragaszkodjunk semmihez, mert rászokunk. (Artas ilyenkor tette hozzá – már talán írtam valahol, milyen jól utánozta –: de mindenekelőtt adjátok vissza azt a piros golyóstollamat!) Meg azt is mondta, hogy számoljunk vele, hogy fájni fog, ha egyszer tényleg elveszítjük. Ha már semmiképp nem tudjuk megállni ezt a ragaszkodást. No meg a vágyakozást.

Ja igen! Meg attól is féltem, hogy a jól bejáratott kis dolgaim valahogy felborulnak. Hogy valami változás jön. (Most kellene közbeszúrnod, hogy de hiszen az Erő a változás, és igazad is lenne.) A változás akkor szokott bekövetkezni, ha hirtelen felbukkan a Nemvárt Fordulat. Néha már úgy tűnt, kizárólag ezek mozgatják a dolgaimat. No, azokat kivált utáltam. Általában sokkal több dologom lett hirtelen, mint amennyit egyébként még kényelmesen elintézhettem volna. A Régvárt Fordulat ennél jóval ritkább, de úgy tapasztaltam, egy picit akkor is kardozni kell. De minimum zuhanni.

Ez a békefenntartás már csak ilyen. Valahol mindig idegeskednek.

Próbáltam jól intézni a dolgaimat, és jó döntéseket hozni, mert akkor a Nemvárt Fordulatok ritkábban jöttek. Csak az a kínos, hogy ebben a jedi-hivatásban gyakorta megy az ember mindenféle helyekre, ahol mások döntései miatt bukkan fel a jó öreg Nemvárt Fordulat.

Inkább mégiscsak lőjük ki azt a rakétát!

Majd én jobban tudom, hogy neked mi a jó!

Láttam egy csini rucit és nem is drága.

Meg ilyenek.

És akkor kérem felkötni a felkötni valót! Majd mi, jedik tudjuk, mit akar az Erő kihozni ebből a Nemvárt Fordulatból!

Hát, mondjuk ezt a dumát a Nemvárt Fordulatok okozói a legtöbbször nem veszik be, még akkor sem, mikor már rend van. Már úgy értem, amikor mink, jedik már jól rendet csináltunk.

Azt hiszik, nem ők a hibásak. Ez, mint talán már volt szó róla, egyébként teljesen elterjedt tévképzet emberi körökben, jobb, ha felkészülsz rá.

A legkeményebb Nemvárt Fordulatok az Erő nagyobb hullámainak összeütközéseiből jönnek létre. Komoly hagyománya van az egészet a Sötét Oldalra kenni, de ennél tán picinyt bonyolultabb a dolog. Remélem egyszer majd te is meglátod. Ja igen, és megérted. Ez némiképp fontosabb.

Ellenkező esetben nem kertelek, lesz minden, menekülés, csap und pap, meg amit csak el tudsz képzelni.

24

2011.10.03. 14:21 gagaringyuri

Meg kell valljam, lenyűgöz, hogy csak így téren és időn át üzengethetek neked, és nem tagadom néha komiszságok is eszembe jutottak, de rendes vagyok.

Gondoltam arra, hogy a tréfa kedvéért ideírjam neked a fontosságok közé, hogy én vagyok az apád, de azután ellenálltam a kísértésnek. Illetve nem.

Már úgy értem, nem én vagyok az apád. Ehehe…

Látod, még mindig meg kell birkóznom időnként a Sötét Oldallal, csak most már jobban megy. Padavan koromban még sokkal komiszabb dolgokat is írtam volna. Nem mondom, hogy például mit, és így láthatod példás önuralmamat is. (Flamingó volt benne, azt elárulhatom.)

Nos.

Beszéljünk inkább a hazugságokról. Röviden: Ha tudunk róla, hogy hazudtunk, akkor másokat próbáltunk meg valamiért félrevezetni, ha nem tudunk róla, akkor saját magunkat.

Hosszabban: Az a baj velük, hogy egyetlen füllentésből egész csinos lavinák képesek nekiindulni, s a végén mindent elsodornak. Elég ha megnézed a Waczak szállót. Azért sem kellemes a használatuk, mert általános tapasztalat, hogy előbb-utóbb mindegyikre fény derül.

Vannak persze kényszerű hazugságok, mint például a „oh, de pazarul nézel ki” vagy „köszönöm, biztosan nagyon finom, de nemrég ettem”, és az efféléket még mi jedik is nagyobb elnézéssel kezeljük.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy régebbi kérésemnek eleget téve belekeverjem az ügybe a sötét jediket is. Ők remek barátai a hazugságoknak. És nem is viccből, vagy figyelmességből, hanem direkt genyóságból csinálják.

Volt egy ilyen Sötét Jedi Utazási Iroda-ügy a Coruscanton (tudod, Gócpontok). Egész pontosan Skywalking Center volt a neve, amíg nem derült ki, hogy kik működtetik. Mégkésőbb az is kiderült, hogy néhány áttételen keresztül Palpatine egyik kisvállalkozása volt. Na mindegy. Utas bemegy, ott ül a sötét jedi. – Ön nagyon jól érezte magát a nyaralásán. Volt delfin, meg minden. Zizi, bambi, körhinta. Kérem fizetni!

Jól ment egy darabig. Figyelembe véve, hogy hány hiszékeny ember van, nincs is ezen semmi csodálkoznivaló. Azok bármit el tudnak hinni. Egészen lenyűgöző. „Ha enélkül az értékes óra nélkül mozdul ki otthonról, a többiek azt fogják hinni, hogy Ön egy bunkó.” Ilyeneket.

No még gyorsan, amit lehet, mert télleg mennem kell!

Írtam itt fentebb, hogy az élet Szép. És azt is mondtam, hogy Csúnya. Nos, meg kell valljam neked, hogy ezek igencsak szubjektív elképzelések, bizonytalanok és esetlegesek. Az igazat megvallva, az élet Olyan Amilyen. Természetes. Megtörtént. És persze ki vagyok én, hogy elbíráljam, ne adja az Erő, kitaláljam milyen. Annyit tehetek, hogy eldöntöm, nekem momentán tetszik avagy nem. Sajnos ez van.

Ez persze ne akadályozzon meg abban, hogy elhidd, valójában szép. Sokkal könnyebb lesz minden. Csak el ne feledd a nagy örömségben a Sötét Oldalt.